Ray Kurzweil TED-es előadása első hallásra nagyon futurisztikusnak tűnik, azonban nem szeretnék a korlátolt gondolkodásmód csapdájába esni és, ha nem is biztos, hogy 2030-ra, de egy másik évszázadban szerintem ez már bőven a valóságos kategóriába eshet. Nem szeretném lebecsülni az emberi fejlődést és a technológia képességeit, hiszen ma már léteznek olyan biologiai chipek, melyek lehetővé teszik a robotvégtagok mozgatását. Fő kérdés szerintem inkább abban van, hogy az agyunk képes lesz-e egyáltalán feldolgozni a rázúduló információ áradatot.

Úgy gondolom, ha a Kurzweil állításai megvalósulnak, akkor az az emberi fajt egy magasabb szintre emeli. Megszűnnek a nyelvkorlátok, hiszen mindenki gyorsan megtanulhatna angolul, vagy fordító programot futtathatna a háttérben. A kiterjesztett neocortex a tudomány és felfedezések jelenleg lehetetlennek vélt határait törheti át. Gondolva itt például a fizika teljes megértésére, vagy a biológia működésének megfejtésére. Azonban a társadalomban is jelentős változásokat okozna, hiszen akinek pénze lenne ilyen "bővítésre" az gyakorlatilag bármilyen megtanulható, tartalmi tudást igénylő tevékenység részese lehet. A globális tudást, amit az emberiség felhalmozott az évek során csak egy jól irányzott kereséssel a felhőben elérhetővé tenné a szerencsések számára.

Forrás:www.kurzweilai.net/ted-ray-kurzweil-get-ready-for-hybrid-thinking

Kép: http://cdn.humansinvent.com.s3.amazonaws.com/wp-content/uploads/2014/08/HybridMind-3-520x350.jpg

Sükösd Miklós cikkében felhívja a figyelmet a média egyre nagyobb térnyerésére és hatásaira, melyet egyszóval mediatizációnak nevez. Pontosan a szerző szavaival élve: "médiával való áthatottsága, átitatottsága, mediális léte, az információs társadalom kialakulása".És arra, hogy ez a térnyerés a környezeti válság  kapcsolatban áll egymással. Érvek sorozatát felvonultatva mutatja be azt, hogy a média használata, milyen káros tényezőkkel jár a társadalom és a környezet számára.

Sok mindenben egyetértek a cikkíróval, egyértelmű, hogy a média egy jobban befolyásolja életünk minden részét. Egyre több időnket és ezzel együtt figyelmünket köti le, ezért kevesebbet foglalkozunk a környezetünkkel. Azonban egy fontos dolgot figyelmen kívül hagy. Véleményem szerint ugyanis a média alkalmas napjainkban legjobban az emberek befolyásolására . A médiumokat felhasználva sikeresen küzdhetünk a globális környezeti problémák ellen. Fontos szerep juthat a tv / internetnek abban, hogy az embereket környezet tudatosságra neveljük például. Ezzel természetesen nem tagadni akarom a tényt, hogy a média jelentős alappillére a fogyasztói társadalomnak, amely felelős a most kialakult ökológiai válságért. Tehát ez alapján közvetetten kapcsolat van a mediatizáció és az ökocídium között.

A szerzővel abban nem értek egyet, hogy figyelmen kívül hagyja a média információ továbbító képességét . Ezáltal a használatának az előnyeitől is eltekint. Ahogy azt feljebb írtam egy egy tv műsor képezheti, taníthatja a nézőt. Ráadásul a nagy áradások képsorait nézve a híradóban a probléma is sokkal kézzelfogahatóbbá válik számára, amit esetleg vezethet a viselkedése megváltoztatásához. A média teljes démonizálásával nem értek egyet.

Forrás:http://www.infonia.hu/docs/sukosd_vita/sukosd_cikk.pdf 

 Kép:http://blogs.nature.com/naturejobs/files/2013/01/social-media-tree-small

Hogy mi lenne az életben a nagy feladatunk megérteni, vagy megváltoztatni a világot érdekes kérdés, de saját feladatomnak elsődlegesen azt tekintem, hogy magamat értsem meg és ismerjem meg. Mindezek után saját képességeim teljes tudatában lehet csak esélyem változtatni, jobbá tenni a világot. A világ működését szerintem meg lehetetlen megérteni, mivel annyi tényező befolyásolja.Fontosabbnak tartom inkább összhangba kerülni a világgal.

Előző gondolatmenetemből származik az is, hogy én nagyobb esélyét látom annak, hogy egy gondolat megváltoztassa a világot. Talán azért gondolom így, mert arról sok filmet, történetet lehet találni, hogy gondolatok, vagy új ötletek mekkorát változtattak a világon.

A világ megváltoztatásához véleményem szerint, szükséges egy értékteremtő terület magas szintű megismerése, legyen az saját magunk képességei, ahogy írtam a legelején, vagy akár az emberi igények megértése. Ezen dolgok ismeretében lehet olyan dolgot, vagy gondolatot létrehozni, amelyek képesek megváltoztatni a világot.

Kép forrása: http://cuewb.org/

Sokak mindennap használatos programját szeretném bemutatni, amely nagyra törő szolgáltatással bővült. Ugyan is a Google Earth azon ismert szolgáltatásai mellett, mint a Street View, amit én is nap, mint nap használok. Hiszen előre feltérképezhetem általam teljesen ismeretlen helyeket. Továbbá a remek tömegközlekedéssel összehangol utazás tervezőjét is rengeteget használom, amely az órán is elhangzott példaként.Azonban a Google Earth nem áll meg azon a szinten, hogy egy 3D térkép legyen, hanem ezt a koncepciót továbbfejleszti. Együttműködve a Landsat műholdprogrammal 12 éven keresztül (1999-2011) műhold felvételeket készítettek a Földről. Ezáltal feltárhatóvá válnak olyan folyamatok is a bolygónkon, mint például az erdő irtás és a városok növekedése , vagy akár a jégsapkák olvadása.Ezzel létrehozva nem csak a térbeli utazást virtuálisan, hanem az időbeli utazást is.

Véleményem szerint ez lenyűgöző és továbbgondolva ezt a kezdeményezést a jövő generációi akár 30-50 év változásait és folyamatait kísérhetik figyelemmel. Hozzájárulva ahhoz, hogy jobban megérthessük a Földünkön zajló folyamatokat.

Forrás:http://index.hu/tech/2012/07/24/12_eves_idoutazas_a_google_earth-tel/

Fizikai terek használatának kérdése a jövőben is fontos lesz, mivel komoly választás elé állítja, majd az utazás szerelmeseit, hogy valós térben jussanak-e el oda, vagy az otthoni kanapén ülve virtuálisan járják körbe a világot. Előbb utóbb a technika fejlődésével a virtuális világ élethű mása tud, majd lenni a valós világnak, mint például a Sci-Fi filmekben sokszor megjelenő holografikus szobák. Ekkor nagy változások mehetnek végbe a társadalmunkban, hiszen végtelen lehetőségek tárházát nyithatja meg sokak számára, melynek csak a képzelet szab határt. 

Az oktatás módszere gyakorlatilag 100 év távlatában alig változott. Azonban az infókommunikációs technológiák rohamos fejlődése megingatni látszik azt tévhitet, hogy ezen a jól bevált módszeren semmit nem kell változtatni. Véleményem szerint egy jól rendszerezett, átlátható online learning megoldással, mint a Khan Academy igenis forradalmasítani lehet az oktatást. A követhető előremenetellel és a videós tananyagokkal a tanár szerepe megváltozhat, mivel több ideje lesz arra, hogy valóban segítsen a lassabban haladókon.Továbbá ezzel a megoldással egyéni tantervek építhetőek a diákok tempójához és képességeihez szabva. Persze ez nem azt jelenti, hogy rögtön egyik napról a másikra a Khan Academy fog minden diákot tanítani, hiszen ilyen sok idő alatt berögzült szokások megváltoztatásához sok idő szükséges, de véleményem szerint ez a kezdeményezés letéteményese lehet egy paradigma váltásnak az oktatásban. Salman Khan "Global Classroom" elmélete pedig már jóval továbbmutató gondolkodás.

Vajon a Khan módszer alkalmazható-e a képzés minden szintjén? 
Véleményem szerint igen, nem látom akadályát, hogy miért ne működne ez minden generáció esetében . A 6-7 évesek alapból beleszülettek ebbe a technológiába így természetesnek veszik, ilyen alkalmazások használatát. Személyesen én is tapasztaltam már hasonló stílusú módszereket a felsőoktatásban, amik különösen eredményesnek bizonyultak. A felnőttek esetében pedig nem is kérdéses a módszer létképessége, mivel vannak olyan munkavállalók, akik egyszerűen idő szűkében, vagy távolság miatt kénytelenek lemondani a továbbtanulásról, ezzel a lehetőséggel ezek a problémák is megoldhatóvá válnának. 

Forrás:www.ted.com/talks/salman_khan_let_s_use_video_to_reinvent_education?language=hu#t-6882

Kép: http://conexiones.digital/wp-content/uploads/2015/01/e-learning.jpg

Barabási Albert László előadásában számomra a legnagyobb meglepetést az okozta, amikor arról beszélt, hogy egy szervezet bonyolultságát nem a sejtek száma jelenti, hanem a közöttük létesített kapcsolatok száma és mindezt azzal példázta, hogy a hagymának kétszer annyi génje van, mint az embernek. Tehát a hálózatban lévő "gének (csomópontok) száma nem korrelál a komplexitással". Szerintem ez a példa remekül mutatja a kapcsolatok erejét és rávilágít a HUB-ok jelentőségére a hálózaton belül.

Korábbi tanulmányaim során megtanultam, hogy a skálafüggetlen hálózatok erősek a hibák ellen, viszont nagyon sebezhetőek a célzott támadásokkal szemben. Azonban az előadáson bemutatott ábra szemléletesen mutatta be számomra ezt az állítást.

Az előadás alapján hasonlóságokat lehet felfedezni a társadalmi és biológiai hálózatok között. Fontos azonosság, hogy az előbb említett hálózati formák skálafüggetlen hálózatot alkotnak és nem véletlenszerűen felépülőt . Továbbá a biológiai hálózatok esetén is nagyon jelentős szerepet játszanak a HUB-ok, például: a rák esetén a p53-as gén, szóval nem csak az internet esetén emelkednek ki ezek a nagy csomópontok.

Azt a különbséget véltem felfedezni e két hálózattípus között, ami a biológiai hálózat esetén értelemszerű is, hogy nem figyelhető meg az úgy nevezett "népszerűségi kapcsolódás" jelensége. Valamint, amit az előadó is említett, hogy az ember által tervezett hálózatok kevésbe robusztusak.

Forrás:http://mindentudas.videotorium.hu/hu/recordings/details/8316,
Behalozva_A_halozatok_csodalatos_vilaga_a_sejtekt

A Content Shock
az a médiában hatást gyakorló jelenség, mikor egyre több és több generált tartalom mennyisége jóval meghaladja azt fogyasztó emberek kapacitását. A folyamat hátterében az áll, hogy a főként digitális tartalom előállítási költsége alacsony, az internet esetén pedig a rengeteg tartalomszolgáltató egyszerűen elárasztja a webet az általuk generált outputtal, viszont az erre irányuló kereslet (emberi figyelem) limitált. E kettő összetevő a kereslet-kínálat görbe jelentős anomáliájához vezet.

Ezt a jelenséget többször is tapasztaltam már a saját bőrömön is , vegyük csak azt az egyszerű példát, ami szerintem sokakkal elő szokott fordulni, hogy egyszerre rengeteg böngésző lap van megnyitva és továbbiak megnyitásától sem rettenek vissza mondván, hogy később majd lesz rá időm elolvasom. Azonban a nap végén úgy zárom be a böngésző ablakot, hogy erre mégsem került sor.

Véleményem szerint az igazság félúton van a Content Shock miatt vészharangot kongatók és teljeséggel ellenzők között. Fentiekben leírtam, hogy létezik a jelenség, azonban én tartózkodnék az ezt felvető bogbejegyzésben szereplő drámai és negatív hangvételétől. Véleményem szerint az emberek nagyon találékonyak, ha az érdekeik megkívánják azt. Így továbbra is meg fogják találni a módját annak, hogy ellenálljanak az információ áradatnak. Továbbá mindig lesz olyan tartalom, amely, ha kellően minőségi, akkor érdekelni fog valakit. Egy piacon megfelelően pozícionált és minőségi tartalmat előállító blognak szerintem mindig is lesz fogyasztóbázisa.

Ebben segítséget nyújthat egy megfelelően összeállított és karbantartott Facebook hírfolyam, mely tartalom szűrőként szolgálhat, viszont ezeket is érdemes óvatosan kezelni , nehogy a hírfolyamon a tartalmat megjelenítő algoritmus egy burokba zárjon minket.

Forrás: Schaefer, Mark (2014): 
http://www.businessesgrow.com/2014/01/06/content-shock
http://www.businessesgrow.com/2014/01/27/best-content-rise-top

Képek:
https://encrypted-tbn3.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRQvApN_pEsfw-lHSzCY0_lSiKwlR0u2fYoiGA9ZEULUU9DVBzO
http://jgodigital.com/wp-content/uploads/2013/11/content-marketing-ideas.png

Információs kultúra, a digitális kultúra és a hálózati kultúra. Véleményem szerint ezek egymásra épülő fogalmak a cikk is ezt ecseteli, hogy szépen egymásra épülve egymás részhalmazai . A különbség ezen fogalmak között az időbeliségben és a technológiai fejlettségben rejlik.

A órán elhangzott anyagok könnyebben emészthetőbbek voltak számomra, valamint nagy hangsúly kerül a konvergenciára, amely fogalommal eddigi tanulmányaim során is több ízben találkoztam. Mikro szinten fontos különbség az az órai anyag javára, hogy kiemeli a felhasználók által előállított tartalmakat, mely kifejezetten meghatározó és kultúra formáló tényezővé válom mai információs társadalmunkban.

Forrás:http://www.infonia.hu/digitalis_folyoirat/2012/informacios_tarsadalom_2012_1.pdf

Kép: http://www.irevolution-groupe.com/2014/05/le-digital-la-nouvelle-culture-dentreprise/

Edward Snowden, az az ember, aki egy személyben kihívta maga ellen az amerikai titkosszolgálatot és belekezdett a modern történelem egyik legnagyobb érzékeny adat szivárogtatásába, ezzel megteremtve a ma már fogalommá vált WikLeaks-et.

Vajon utána csinálnám-e ? 
Semmiképpen sem, jelen helyzetemben egyetemi hallgatóként, az a társadalmi státusz amiben Snowden volt (gyakorlatilag egy sikeres élet minden kellékével) inkább elérni való cél. Bár kétségtelenül nemes tett tőle, hogy mindezt feladta egy elvért, amiben hisz.

Az, hogy Snowden hős, vagy hazaáruló nekem nem tisztem eldönteni . Az biztos, hogy NSA-vel kötött titoktartási kötelezettségét megszegte, viszont ezzel a cselekedettel megváltoztatta a gondolkodásmódunkat az infó-kommunikációs közegről. Az a lehetőség az NSA számára, hogy globálisan minden nagyobb kommunikációs csatornát monitorozhat komoly etikai kérdéseket vet fel. Snowden számára az lehetett a motiváció, hogy bemutassa a világnak, hogy milyen elképesztő módszer és fegyver van a titkosszolgálatok kezében . Gyakorlatilag bárkinek a privát levelezésébe belenézhetnek. Minden bizonnyal ez alapvető személyiségi jogokat sért, nos erre akart rávilágítani a volt NSA szakember.

Személyesen, engem annyira nem érint ez a mértékű adatgyűjtés. Google üzleti modelljének az az alapja, hogy a felhasználók személyes adataikkal, fogyasztási szokásaikkal "fizetnek" az ingyenes szolgáltatásokért.Személyesen nem tartok a folyamatos megfigyeléstől, de ha jól működik a kereső algoritmusuk jelen blogposztom biztos megjelenik a rendszerükben, mivel párszor megejtettem a titkosszolgálat nevét, ha ennek következménye lenne az már biztos zavarna . Bízom benne, hogy erőforrásaikat inkább terrorista sejtek felkutatására és maffiahálózatok felderítésére használják, nem pedig hétköznapi emberek mindennapos dolgainak olvasására.

 Források:http://www.theguardian.com/world/2013/jun/09/edward-snowden-nsa-whistleblower-surveillance
  Kép:https://www.eff.org/files/nsa-square.jpg                 

Paul Miller a The Verge online technológiai magazin  újságírója rászánta magát, hogy alanya legyen egy érdekes kísérletnek és egy évet töltsön el mindennemű internethasználat nélkül.

Úgy érezte, hogy kiégett és nem tud rendesen koncentrálni az igazán fontos dolgokra a rázúduló internetes információ áradat miatt. Ahogy fogalmaz : " Az internet tönkretette a lelkemet" . Az a gondolata támad tehát, hogy egy év távolságot tart a modern világtól, hogy felfedezze igazi önmagát, amit eddig az internetezés nem hagyott érvényesülni.

Azonban az internet az élete szerves részévé vált és nemhogy nem sikerült saját megtalálnia, hanem még depresszióba is süllyedt. Elvesztette  a motivációját mindenféle "jó offline tevékenység" iránt és a világ beszűkült számára.

Azt gondolom ezek teljesen általános elvárások, én is tapasztaltam már, hogy az internet rontja a koncentrációmat és a sok információ miatt rengeteget szelektálok és tévesen egy hírnek csak a fejlécét olvasom el.

Viszont én is csakúgy, mint Paul már az internet meglétével együtt szocializálódtunk, egyik napról a másikra ezt a ráutaltságot nem lehet megszüntetni. Rövidtávon lehet nélkülözni, de hosszútávon már káros hatásai lehetnek.Épp az előző posztban idéztem Manuel Castells gondolatait, miszerint egy egyén nem vonhatja csak úgy ki magát a hálózatból. Esetleg egy olyan ember, aki élete jelentős részét internet megléte nélkül élte le mást tapasztalt volna (digitális bevándorló). 

Mindenesetre én biztos nem bírtam volna ki internet nélkül egy évig, maximum egy hónapig és a depresszió első jeleire visszadugtam volna az Ethernet kábelt. Véleményem szerint az internet a kapcsolattartás és a jól informáltság elérésének egyik eszköze és az aranyközép út elvét betartva semmiképpen sem káros dolog. Hozzáteszem vizsgaidőszak során, néha igazán jót tesz az eredményességnek az offline mód szoktam is alkalmazni esetenként.

Forrás:http://www.theverge.com/2013/5/1/4279674/im-still-here-back-online-after-a-year-without-the-internet