Manuel Castells-szal folytatott interjúban a hálózati társadalmak sajátosságainak felvetése tetszett legjobban, azon belül is az a gondolat, hogy „a történelmileg meghatározott nemzetállam és a hálózati társadalmak tere nem szükségképpen esik egybe”. A szemléletes oroszországi példán keresztül könnyű megérteni a „széttagoltság” problémáját is. További pont az említett ország kapcsán a jelenlegi konfliktusok mutatják, hogy a hálózati társadalmaknak valóban különböző politikai struktúrái lehetnek.

Valamint az a gondolata is nagyon figyelemre méltó, hogy a hálózatból való kilépés a nem kommunikáció nagyon egyedi és ritka eset, hiszen az ember alapvetően társas lény. Belegondoltam én is, hogy esetemben lehetetlen lenne akár több napra is nem kommunikálni az az „nem létezni a kommunikáció terében”.

Alapvetően személyes beállítódásom az, hogy nem vonom kétségbe ekkora szaktekintélyek véleményét. Azonban, ha mégis kéne találnom valami vitathatót én azzal az állásponttal nem értek egyet, hogy kifejezetten mindent a csak a hálózati társadalmak sajátosságaira vezet vissza a globalizáció esetében. Kétségtelen, hogy a globális hálózati társadalom egyik fő indikátora a globalizációnak, de mindenképpen léteznek más előfeltételei is (pl.: technológiai).